Tea

Cím: Tea
Fandom: Sherlock Holmes (BBC sorozat)
Szereplők: Sherlock/John
Tartalom: John megfázott
Figyelmeztetés: fluff
Korhatár: nincs




- Ez az a lombik amit a szemgolyók mellett tart, vagy amit a férgek mellett a fagyasztóban? - tudakolta Wattson miközben nyakig egy kockás plédbe burkolózva gubbasztott a foteljében és Sherlock teakészítési szeánszát figyelte.
- Ha a fagyasztóból vettem volna elő, nehezen önthetném a teába nemde?
Wattson elfintorodott mikor a speciális adalékot tartalmazó forró ital előtte landolt az asztalon.
- Pedig az esély hogy megszegi a fizika törvényeit, épp olyan nagy mint azé hogy hajlandó vagyok meginni ezt az...
- Ez tea.
- Meg még mi? - érdeklődött óvatosan a doktor és belesandított a csészébe.
- Cukornádmelasz.
A doktor kifújta az orrát és utána szipogva, elfelhősödött tekintettel kapott a tea után. Nem mintha olyan nagyon bízott volna a másikban, egyszerűen rázta a hideg, úgy érezte a takony az agyát is ellepte és nagyon, nagyon kellett az a korty melegség.
A háta sajgott, még inni is fájt. Vádló pillantásokkal illette Sherlockot a perem felett. Ha nem kellett volna három órát várnia abban a rohadt kukában, megspórolhatta volna a náthát meg az idegbecsípődést is. És persze kinek a kedvéért mászott be oda?
Naná hogy a pattogós zsenipalánta miatt!
A pékgyilkos rejtélye...
Amint megitta Holmes azonnal kikapta a kezéből a csészét, aztán lehuppant vele szemben és várt. Furcsaszínű szemei a partnerére szegeződtek, ujjait összefűzte az álla alatt és úgy tűnt szinte nem is lélegzik.
Pillanatba fagyott tökéletesség. Ez volt Sherlock. Manipulatív, olykor szinte egészen gonosz, anélkül hogy valóban az lett volna és ez volt az ami Wattsont megigézte.
Az élet harc. Ki tudhatta volna ezt jobban egy katonaorvosnál? Egyenes, kiszámítható... fegyver a kézbe, lődd az ellenséget, mentsd a társaid... Sherlock káosz. Nem fekete, nem fehér. A barátja és olykor mégsem az. Azt is nehéz eldönteni egyáltalán ember-e valójában. Minden ami nem Wattson.
- Nem melasz volt ugye? - vetette fel a doktor.
- Jobban érzi magát hogy hazugságon kapott? - tudakolta Holmes és mindentudó tekintettel mosolygott.
Wattson komolyan elgondolkodott. A mellkasában kis meleg gombóc növekedett, terjedt szét egész lassan a tagjaiba. Mintha lenyelt volna egy radiátort. A hátgörcse szinte azonnal engedett, jóleső, ámbár még mindig tompa fájdalommal küszködve egyenesedett ki. Miközben széles mosolyra húzódott a szája egy pillanatra még azt is elhitte hogy Holmes valóban képes lenne megszegni a fizika törvényeit.
- Ez... ez csodálatos! Mi a fenét... mit...? Wow!
- Mákonyt. Most kérem...
A mosoly lelohadt, Wattson tátogva emelkedett fel, aztán úgy ahogy volt, kockás plédestül végig is vágódott a szőnyegen.
Holmes homlokán egy pillanatra összeszaladtak a ráncok. Igazán szólni akart, hogy lassan kéne felállnia, de nem hagyott rá időt.

Tompa fejfájással ébredt.
Már azelőtt tudta hogy a másik a szobában van, hogy kinyitotta volna a szemét. Magán érezte a kékeszöld tekintet éles, szinte szúró figyelmét.
- Mennyit aludtam? - nyöszörögte és megpróbált felkelni, de legalább a náthája teljesen elmúlt.
A szobában sötét volt, csupán a hold szolgáltatott némi világítást. John nem is bánta, legalább nem szúrt a szemébe a fény mikor először körbepislogott.
A feje zsongott, mintha egy egész méhraj költözött volna bele.
- 6 órát - érkezett a felvilágosítás az ágy végéből, majd a matrac kétoldalt benyomódott és egy meleg test landolt az övén.
Sherlock csontos, szikár forrósága ficergett rajta, mint valami helyét kereső macska és Wattson a meglepetéstől mozdulni sem mert.
- Sherlock... mi... mi most... - gyorsult fel a szívverése, anélkül hogy akár önmagának is meg merte volna nevezni a gondolatot.
A másik göndör tincsei csiklandozták a nyakát és a lehellete a füle tövénél táncolt.
Hideg, jégkék szemek meredtek rá egészen közelről és a felette mocorgó test megdermedt.
- John.
- Uhm... igen She...
- John eltűnt a madárpókom.
- És a sötétben keresi? - kérdezte kissé élesebben mint szerette volna.
- Világosban elbújna - érkezett a teljesen magától értetődő válasz. - Egyébként a merevedése hízelgő.

Újabb 6 óra múlva Wattson elhitte hogy álmodott, Sherlock pedig... Sherlock elengedte a gabonasiklót.